Növények téli takarása: mit, mivel, mikor – és mit ne?

Mitől pusztulnak el valójában a növények télen?

A kertbe ültetett télálló növényeknek nem a hideg a legnagyobb ellenségük. Ősszel, ahogy rövidülnek a nappalok és hűl az idő, a sejtjeik fokozatosan felkészülnek a fagyra, ezt hívjuk edződésnek. Egy megedződött rózsa vagy levendula a mínusz 15–20 fokot is kibírja. Ami télen valóban elpusztítja a növényeket, az többnyire a következő négy dolog egyike:

• Téli kiszáradás. Amikor a talaj átfagy, a gyökér nem tud vizet felvenni, a levél viszont a napsütésben és a szélben tovább párologtat. Az örökzöldek, például a babérmeggy, a rododendron, a puszpáng és a tuja, így szó szerint kiszáradnak, és tavasszal barna levelekkel ébrednek. A legtöbb ilyen kár február–márciusban keletkezik, a napos, fagyos napokon.
• Hőingadozás. A téli nap nappal felmelegíti a kérget és a rügyeket, éjszaka pedig mínusz 10 fokra hűl a levegő. Ez a gyors váltakozás jobban megviseli a szöveteket, mint az egyenletes hideg, és ebből lesz a kéregrepedés is a fák törzsén.
• Nedvesség. A mediterrán növények többsége, például a levendula, a zsálya, a fügekaktusz és az agávé, a hideget jobban bírja, mint a hideg és vizes talaj kombinációját. Náluk a gyökér rothad el, nem a hajtás fagy meg.
• Felfagyás. Az ősszel ültetett évelők gyökere még nem kapaszkodott meg. A fagyás és az olvadás váltakozásától a talaj megemelkedik, kiemeli a tövet, a csupasz gyökér pedig kiszárad.

Van egy ötödik szempont is: a gyökér mindig érzékenyebb, mint a hajtás. A kertben ezt a föld védi, a cserépben viszont nem, ezért a kint teleltetett dézsás növényeknél a cserép a gyenge pont.

Ebből következik, hogy a téli takarás nem meleg paplan. Nem melegít, hanem kiegyenlíti a hőingadozást, felfogja a szelet és a téli napot, távol tartja a vizet a kényes részektől, és stabilan tartja a talaj hőmérsékletét.

Mikor takarjunk? Inkább később, mint korábban

A leggyakoribb hiba a túl korai takarás. Az enyhe őszi fagyok kellenek a növénynek, mert ezektől edződik meg. Ha októberben bebugyoláljuk, a takarás alatt meleg és nedves marad, nem készül fel a télre, befülled, penészedni kezd, egy enyhe novemberi héten pedig akár ki is hajthat. A korán leterített mulcsba ráadásul a pockok is szívesen beköltöznek telelni.

A jó időpont az első komolyabb, mínusz 3–5 fokos fagyok után jön el, amikor a talaj felső rétege már fagyni kezd. Ez nálunk általában november második felére vagy december elejére esik, de nem a naptár, hanem az időjárás dönt: enyhe ősszel nyugodtan várjunk decemberig.

Néhány előkészítő munkát viszont már most érdemes elvégezni:

• Ha száraz volt az ősz, a fagyok előtt alaposan öntözzük be az örökzöldeket. Ami bőven kap vizet télre, az kevésbé szárad ki.
• A legtöbb cserjét ne metsszük vissza ősszel, mert a régi hajtások és virágzatok védik a tövet és a rügyeket.
• Készítsük be a takaróanyagot, hogy a fagy ne érjen minket készületlenül.

Egy fontos kivétel van: a nem télálló, fagyérzékeny növényeket, például az abesszin banánt, a leandert vagy a citrusokat, nem takarni kell, hanem az első fagy előtt fagymentes helyre vinni. Erről a cserepes mediterrán növények teleltetéséről szóló cikkünkben írtunk részletesen.

Mivel takarjunk? A jó takaróanyag levegőzik

A jó takaróanyagok közös tulajdonsága, hogy átengedik a levegőt és a párát, így alattuk nem gyűlik össze a nedvesség. Nézzük meg, melyik mire való.

Fátyolfólia

A fehér, nem szőtt polipropilén fátyol a téli takarás alapanyaga. Könnyű, átengedi a fényt, a levegőt és a vizet, ezért közvetlenül a növényre teríthető, és nem fülled be alatta. Egy réteg néhány fokkal mérsékli a lehűlést, de ennél is fontosabb, hogy felfogja a szelet és a téli napot. Az érzékenyebb növényekre tekerjünk két-három réteget. Kisebb cserjékhez, rózsákhoz elég az 1,6 × 5 méteres fátyolfólia. Nagyobb bokrokhoz, fügéhez, kenderpálmához inkább a 3,2 × 5 méteres változatot válasszuk. A talajra terített fátyol szélét leszúró kapoccsal rögzítsük, különben az első szeles éjszakán a szomszédban köt ki.

Juta zsák

A juta természetes, levegős anyag, ami jól tompítja a szelet és a napot. A juta növénytakaró zsák a legkényelmesebb megoldás a törzsrózsa koronájára, a fiatal fügére, a kisebb örökzöldekre vagy a kint maradó cserepes növényekre: ráhúzzuk, alul lazán megkötjük, és kész. Tavasszal kiszárítva elrakható, több telet is kibír.

Nádszövet

A nádszövet szél- és napfogó falként működik. Feszítsük ki az örökzöldek déli, délnyugati oldalán, hogy a februári nap ne szárítsa ki a leveleket. Tekerhetjük hengerré is a banán, a füge vagy a nagylevelű hortenzia köré, aztán töltsük ki a belsejét száraz lombbal. A cserepeket is körbetekerhetjük vele. A henger összefogásához és a rögzítéshez jól jön a gumikötöző, amit tavasszal ugyanúgy újra lehet használni.

Fenyőkéreg és mulcs

A gyökérzónát takarjuk mulccsal. 5–10 centi fenyőkéreg kiegyenlíti a talaj hőmérsékletét, csökkenti a felfagyást és a kiszáradást, tavasztól pedig gyomelnyomó talajtakaróként dolgozik tovább. Ne halmozzuk a törzshöz vagy a tőhöz, hagyjunk körülötte pár centi szabad helyet. Hogy milyen vastagon és mi alá érdemes teríteni, arról a mulcsozásról szóló cikkünkben írtunk.

Lomb, fenyőgally, föld: ingyenes takarók

A lehullott lomb kiváló takaróanyag, főleg a lassan bomló tölgy- és bükklevél. A varas alma- és körtefák lombját viszont ne használjuk takarásra, mert a kórokozók benne telelnek át. Hogy melyik levél hova való, azt a lehullott falevélről szóló útmutatónkban részletesen leírtuk.

A fenyőgally az egyik legjobb takaró: levegős, nem fülled be, árnyékol, és a ráterített lombot is egyben tartja, hogy a szél ne hordja szét. A karácsony után kidobásra ítélt fenyőfa ágait januárban még ráteríthetjük a kényesebb növényekre. A rózsák felkupacolásához pedig föld vagy érett komposzt kell.

Amit ne használjunk

• Fóliát a növényre. Nem szellőzik, a pára lecsapódik alatta, napos időben pedig felmelegszik, mint egy fóliasátor. Ami alatta van, rothad, penészedik vagy idő előtt kihajt.
• Vastag, nedves lombot a mediterránokra. A levendula és a zsálya körül a lomb rothadó réteggé áll össze.
• Szalmát és szénát a gyümölcsfák tövéhez. Ide különösen szívesen költöznek a pockok, és a kérget is megrágják.

Hogyan takarjuk be a kerti kedvenceket?

Rózsa

A rózsánál nem a vessző a kényes, hanem az oltási hely, vagyis a tő fölötti bütyök, ahol a nemes fajtát az alanyra oltották. Ha ez elfagy, a rózsa elpusztul, vagy az alany hajt ki helyette. A bokor- és ágyásrózsákat ezért kupacoljuk fel: húzzunk a tövére 15–20 centi magas kupacot földből vagy érett komposztból. A földet ne a tő mellől kaparjuk el, mert azzal a gyökereket csupaszítjuk le, hanem hozzuk máshonnan. A kupac tetejére jöhet egy kis fenyőgally is.

A törzsrózsánál az oltás a korona alatt, magasan van, ezt kupacolással nem érjük el. Ilyenkor a koronát egészében csomagoljuk be fátyolfóliába, vagy húzzunk rá juta zsákot, a törzset pedig tekerjük körbe. A futórózsák tövét kupacoljuk, a hosszú vesszőket napos, szeles fekvésben nádszövettel árnyékolhatjuk. A rózsa egész éves gondozásáról az ültetéstől a metszésig tartó útmutatónkban írtunk.

Nagylevelű hortenzia

A kerti, vagyis nagylevelű hortenzia (Hydrangea macrophylla) a tavalyi vesszők csúcsán lévő rügyekből virágzik. Ha ezek elfagynak, a bokor tavasszal kihajt ugyan, de virágot nem hoz. Ezért ne vágjuk vissza ősszel, és a száraz virágzatot is hagyjuk rajta, mert az is védi a rügyet. A tövét takarjuk kéreggel vagy lombbal, a bokrot pedig fátyolfóliával vagy juta zsákkal. Hidegebb fekvésben érdemes köré nádszövet hengert állítani, és száraz lombbal kitölteni. Az újabb, remontáló fajták az idei hajtásokon is virágoznak, ezért kevésbé kényesek.

A bugás hortenzia és a cserjés hortenzia viszont az idei hajtáson virágzik, és teljesen télálló, ezeket nem kell takarni.

Levendula, zsálya, rozmaring

A közönséges levendula a fagyot jól bírja, a téli nedvességet viszont nem. Ne takarjuk lombbal, mert alatta befülled és rothad. Ha nagyon hideg, szeles helyen áll, legfeljebb néhány fenyőgallyat tegyünk rá. A jó vízelvezetés többet ér bármilyen takarásnál. Késő ősszel ne metsszük vissza erősen, mert utána sebezhetőbb a télen. Hogy mikor és mennyit vágjunk belőle, a levendula metszéséről szóló cikkünkben olvasható.

A francia (pillangós) levendula és a rozmaring érzékenyebb, ezek csak az enyhébb fagyokat bírják. Kint maradhatnak egy védett, napos fal tövében, fátyolfóliával és jó vízelvezetéssel, de a biztos megoldás, ha cserépben neveljük és bevisszük őket. A nyáron dugványozott fiatal levendulákat se hagyjuk magukra az első télen; a dugványok teleltetéséről itt írtunk.

Babérmeggy, rododendron, puszpáng és a többi örökzöld

Az örökzöldek a téli kiszáradás fő áldozatai. Három dolog védi őket: a fagy előtti bő öntözés, a gyökérzónára terített mulcs, és a nap- és szélfogó a déli, délnyugati oldalon. Erre a nádszövet a legjobb, mert nem a növényre borítjuk, hanem elé feszítjük. A frissen ültetett, fiatal örökzöldeket az első télen fátyolfóliával is betakarhatjuk. Száraz télen fagymentes napokon is öntözzük meg őket.

A rododendron levele erős hidegben összepödrődik és lekonyul. Ez nem betegség, hanem a növény saját védekezése a párologtatás ellen, és ha enyhül az idő, a levél kisimul.

A nehéz, vizes havat finoman rázzuk le az ágakról, mert a tuják és a babérmeggyek könnyen szétnyílnak vagy letörnek alatta.

Díszfüvek és pampafű

A díszfüveket ősszel ne vágjuk vissza: a száraz levélzet védi a tövet, és télen is dísze a kertnek. A pampafű a tő közepébe befolyó víztől fél, ezért a leveleit kössük össze egy laza csokorba, hogy a víz kifelé folyjon le, a tövét pedig takarjuk lombbal. A visszavágás tavasszal jön, erről a díszfüvekről szóló cikkünkben bővebben írtunk.

Frissen ültetett évelők és cserjék

Az első tél a legnehezebb, mert a gyökérzet még nem hálózta be a talajt. Terítsünk köréjük 5–10 centi mulcsot, ez megakadályozza a felfagyást. Ha egy enyhe januári hét után mégis kiemelkedett egy tő, óvatosan nyomjuk vissza a földbe. Az ősszel ültetett fákkal kapcsolatos tudnivalókat (karó, törzsvédelem, téli öntözés) a faültetési kisokosunkban gyűjtöttük össze.

Kint maradó cserepes növények

A télálló cserepes növények, például a fenyők, a puszpáng, a levendula és a díszfüvek, kint maradhatnak. A cserépben azonban a gyökér nemcsak alulról, hanem oldalról is fagy, és sokkal hamarabb, mint a kertben. Ezért:

• emeljük le a cserepet a fagyos földről, és tegyük fa lécre vagy polisztirol lapra;
• a cserepet tekerjük körbe juta zsákkal vagy nádszövettel; ide kivételesen a buborékfólia is jó, mert nem a növényt fedi, hanem a cserép oldalát szigeteli;
• a föld felszínét takarjuk kéreggel;
• csoportosítsuk a cserepeket a ház fala mellé, ahol az esőtől is védettebbek;
• fagymentes napokon mérsékelten öntözzük őket, mert a cserepes növény télen is kiszáradhat.

A mázatlan terrakotta cserép fagyban könnyen elreped, ezért ha lehet, tegyük fedett helyre.

Egzotikus növények a kertben: banán, pálma és társaik

Egyre több kertben látni banánt, pálmát, fügét és gránátalmát, és a legtöbb esetben a tél dönti el, megmaradnak-e. Itt nem a takarás módja a legfontosabb, hanem hogy pontosan tudjuk, melyik fajunk van. A hasonló kinézetű növények között ugyanis óriási különbségek vannak télállóságban.

Hogyan teleltessük a kiültetett banánt?

A banán, amit a köznyelv gyakran banánpálmának hív, valójában nem pálma, hanem óriás lágyszárú: a „törzse” egymásra boruló levélhüvelyekből álló áltörzs. Teleltetés szempontjából három csoportot kell megkülönböztetnünk:

• A japán rostbanán (Musa basjoo) a legtélállóbb banán. Ez az egyetlen, amely nálunk takarással kint maradhat a kertben.
• Az abesszin banán (Ensete ventricosum) nem télálló, ilyen például a látványos, bordós levelű vörös abesszin banán. Nyáron a kert sztárja lehet, de az első fagy előtt fel kell szedni, vagy cserépben be kell vinni. Fagymentes, világos, hűvös helyen, mérsékelt öntözéssel teleltessük.
• A szobai és a gyümölcstermő banánok szintén fagyérzékenyek, ezek csak dézsában, beltéri teleltetéssel tarthatók.

A japán rostbanán téli takarása lépésről lépésre:

1. Várjuk meg az első fagyot, ami megbarnítja a leveleket. Ez a jel, hogy kezdhetjük.
2. Vágjuk le a leveleket, az áltörzset viszont hagyjuk meg olyan magasan, amilyen magasan be tudjuk takarni. Minél nagyobb áltörzs éli túl a telet, annál hamarabb nő nagyra tavasszal.
3. A tövét takarjuk 20–30 centi lombbal vagy kéreggel, ez védi a föld alatti gyöktörzset.
4. Állítsunk az áltörzs köré nádszövet hengert 20–30 centi távolságra, és töltsük ki száraz lombbal vagy szalmával. Egy kisebb banánhoz elég az 1,2 méter magas tekercs.
5. Kívülről tekerjük be fátyolfóliával vagy jutával, a henger tetejét pedig védjük az esőtől egy ráborított vödörrel vagy deszkával. A beázó víz a legnagyobb ellenség, mert a nedves áltörzs rothadni kezd.
6. Tavasszal, április második felében fokozatosan bontsuk ki.

Ha ennyi munkát nem akarunk vele, a vastag tőtakarás is elég ahhoz, hogy a gyöktörzs megmaradjon. Ilyenkor az áltörzs elfagy, de a banán tavasszal a földből újrahajt, csak kisebb lesz, és később éri el a nagy méretet.

Kenderpálma

A kenderpálma (Trachycarpus fortunei) a legtélállóbb pálma, a begyökeresedett, idősebb példányok mínusz 15 fok körüli hideget is elviselnek. A gyenge pontja nem a törzs, hanem a szív, vagyis a legfelső növekedési pont. Ha ez elfagy, vagy beázik és rothadni kezd, a pálma elpusztul. A leveleit ezért kössük össze felfelé egy laza csomóba, a koronát tekerjük be két-három réteg fátyolfóliába, tartós, kemény fagyban pedig kerülhet rá még egy juta zsák is. A törzs köré tekerhetünk nádszövetet, a tövét takarjuk mulccsal. A fiatal és frissen ültetett pálmák érzékenyebbek, ezeket az első pár évben mindenképp takarjuk.

Füge

A füge a legkedveltebb „egzotikusunk”, és meglepően szívós. Az idős bokor vesszői mínusz 12–15 fok körül kezdenek elfagyni, a tő azonban ennél jóval többet bír, és tőből újrahajt. A fiatal, első két-három éves fügék érzékenyebbek. A tövét takarjuk vastagon, 20–30 centi lombbal vagy kéreggel, a fiatal bokrot pedig fátyolfóliával vagy juta zsákkal. Hidegebb vidéken állítsunk köré nádszövet hengert, és töltsük ki lombbal. Ha mégis visszafagy, ne essünk kétségbe. A nyári termés ugyan a tavalyi vesszőkön nő, és az ilyenkor elvész, de az idei hajtásokon az őszi termés még beérhet. A füge ültetéséről és gondozásáról ebben a cikkünkben olvashatsz.

Gránátalma és olajfa kiültetve

A gránátalma hidegtűrőbb fajtái mínusz 12–15 fokig bírják, de ehhez déli fal melletti, szélvédett hely és jó vízelvezetés kell. A tövét takarjuk, tartós fagyban a koronát is betakarhatjuk fátyolfóliával. A fiatal növényeknél ez az első években kötelező.

Az olajfa kiültetése kockázatosabb. Mínusz 7–10 fok alatt már komoly kárt szenvedhet, és a tartós, többnapos fagy a legveszélyesebb rá. Csak a legenyhébb, védett fekvésben, idősebb példánnyal érdemes próbálkozni, vastag tőtakarással és többrétegű fátyollal, de egy kemény telet így sem biztos, hogy túlél. A cserepes olajfát inkább vigyük be.

Pálmaliliom, fügekaktusz, agávé

Ezeknél a növényeknél nem a hideg, hanem a téli nedvesség a gond. A pálmaliliom (Yucca filamentosa) teljesen télálló, vele semmi dolgunk. A kertbe ültetett télálló fügekaktuszok a kemény fagyot is jól bírják, ha a talajuk száraz marad. Az agávék többsége viszont, köztük a leggyakoribb Agave americana is, nem télálló, ezeket be kell vinni. Kint csak néhány különösen fagytűrő faj maradhat.

A kint maradó pozsgásokat ne bugyoláljuk be, mert alatta befüllednek. Építsünk inkább esővédőt föléjük: egy átlátszó plexi- vagy üveglapot néhány léc segítségével, oldalt nyitva hagyva, hogy a levegő átjárja.

Leopárdkonty

A leopárdkonty gumója enyhébb fekvésben, jó vízelvezetésű talajban, mélyen ültetve és vastagon letakarva kint maradhat a földben. A biztosabb megoldás azonban az, ha a lomb elszáradása után felszedjük, és száraz, fagymentes helyen tároljuk tavaszig. A növényről részletesen a leopárdkontyról szóló cikkünkben írtunk.

Nevükben egzotikusak, mégsem kell takarni őket

Az indiánbanán a neve ellenére nem rokona a banánnak. Teljesen télálló, takarás nélkül is átvészeli a magyar teleket. Hogy miért érdemes ültetni, azt az indiánbanánról szóló cikkünkben leírtuk. Ugyanígy a datolyaszilva hidegtűrő fajtái is megbízhatóan telelnek nálunk, csak a fiatal fák törzsét érdemes védeni.

Téli takarás növényenként egy táblázatban

Ezeket felesleges betakarni

A kert nagy része egyáltalán nem igényel téli takarást, és a felesleges bebugyolálással csak kárt okozhatunk. Nyugodtan hagyjuk takaratlanul:

• a bugás és a cserjés hortenziát;
• az őshonos és a hazai klímán bevált cserjéket, sövénynövényeket;
• a legtöbb évelőt, például a kasvirágot, az árnyékliliomot vagy a díszfüveket (a pampafüvet elég összekötni);
• a kertbe ültetett tavaszi hagymásokat, mert ezeknek kifejezetten szükségük van a hidegre (erről a virághagymák ültetéséről szóló cikkünkben írtunk);
• a megerősödött gyümölcsfákat, mert náluk a törzs védelme a fontos, nem a takarás;
• az indiánbanánt, a mézbogyót és a datolyaszilva hidegtűrő fajtáit.

A legjobb téli takaró egyébként ingyen érkezik: a hó. Egy vastagabb hóréteg alatt a talaj alig hűl fagypont alá, ezért az ágyásokról ne söpörjük le.

Mikor és hogyan bontsuk ki tavasszal?

A takarást is fokozatosan vegyük le, ahogy feltettük. Ha egy napsütéses márciusi napon egyszerre lerántjuk, a hirtelen fénytől és széltől a hajtások megperzselődhetnek. Válasszunk borult, szélcsendes napot, és először csak lazítsunk rajta, vagy nyissuk meg egy-két napra.

• Az örökzöldek nádszövet árnyékolója maradjon márciusig, mert a téli kiszáradás a kora tavaszi napokon a legerősebb.
• A rózsák kupacát akkor húzzuk szét, amikor elmúltak az erős fagyok. Ez nagyjából az aranyvessző virágzásával esik egybe, és ekkor jön a tavaszi metszés is.
• A fügét és a gránátalmát április elején, a banánt és a kenderpálmát április második felében bonthatjuk ki, de a fátyolfóliát tartsuk kéznél a késő tavaszi fagyokra.
• A fenyőkéreg maradhat a helyén, tavasztól gyomelnyomó talajtakaróként dolgozik tovább.
• A fátyolfóliát és a juta zsákot szárítsuk ki, és tegyük el jövőre.

Gyakori kérdések a téli takarásról

Lehet fóliával takarni a növényeket télen?

Nem. A fólia nem szellőzik, a pára lecsapódik alatta, napsütésben pedig felmelegszik, így a növény befülled, penészedik vagy idő előtt kihajt. Két kivétel van: a cserép oldalára tekert buborékfólia, ami csak a gyökérzónát szigeteli, és az oldalt nyitott esővédő a pozsgások fölött.

Hány réteg fátyolfólia kell?

Az örökzöldek nap- és szélvédelméhez egy réteg elég. Az érzékenyebb növényekre, például a fiatal fügére, a nagylevelű hortenziára vagy a kenderpálma koronájára tekerjünk két-három réteget, kemény fagyban pedig kerülhet rá még egy juta zsák is.

Késő, ha csak decemberben takarok?

Egyáltalán nem, enyhe ősszel sőt ez a jó időpont. A takarás akkor esedékes, amikor a talaj felső rétege fagyni kezd. A fagyérzékeny dézsás növényeket viszont az első fagy előtt vigyük be.

Nem költöznek be a pockok a takarás alá?

Beköltözhetnek, ha túl korán takarunk, vagy szalmát, szénát használunk. Csak a talaj első átfagyása után mulcsozzunk, a mulcsot ne húzzuk a törzshöz és a tőhöz, a gyümölcsfák tövétől pedig tartsuk távol a szalmát.

Kell-e öntözni télen?

Az örökzöldeket és a kint maradó cserepes növényeket igen, ha száraz a tél. Fagymentes napon, délelőtt öntözzünk, hogy estére a víz beszivárogjon, és ne fagyjon jéggé a felszínen.

Melyik banán telelhet kint a kertben?

Nálunk csak a japán rostbanán (Musa basjoo), az is takarással. Az abesszin banánt és a szobai banánokat az első fagy előtt be kell vinni. Az indiánbanán nem igazi banán, hanem teljesen télálló gyümölcstermő cserje, azt nem kell takarni.

Mit tegyünk, ha mégis elfagyott valami?

Ne vágjuk vissza azonnal. Tavasszal várjuk meg a rügyfakadást, és csak utána távolítsuk el az elhalt részeket, mert sok növény, például a füge, a banán, a hortenzia és a rózsa, tőből vagy a vessző alsó részéből újrahajt.

A jó takarás nem melegít, hanem véd

Ha egyetlen dolgot viszünk magunkkal ebből a cikkből, az legyen ez: a téli takarás pajzs, nem paplan. A növények többsége megedződik és kibírja a hideget. Mi csak abban segítünk, hogy a szél, a téli nap, a hőingadozás és a nedvesség ne tegye tönkre őket.

Ehhez három dolog kell. Az első a jó időzítés: az első komoly fagyok után takarjunk, ne előtte. A második a levegős anyag: fátyol, juta, nád, kéreg, lomb vagy fenyőgally, de soha nem fólia. A harmadik, hogy ismerjük a növényünket, mert a levendulát a víztől, a babérmeggyet a téli naptól, a banánt a beázástól kell megvédenünk. Így a rózsa, a hortenzia, a füge, sőt a kertbe ültetett banán is tavasszal ott folytatja, ahol ősszel abbahagyta.