Faültetési kisokos - tények és tévhitek

Szabadgyökerű, földlabdás vagy konténeres? Ismerjük meg a három típust

Mielőtt belevágunk a kérdésekbe, tisztázzuk, milyen formában kerülhet hozzánk egy fa. A gondozás ugyanis sok ponton a típustól függ.

Szabadgyökerű fa

A faiskolában a fát a lombhullás után, nyugalmi állapotban kiássák. A gyökerén alig marad föld. Így árulják a gyümölcsfák többségét, sok sövénynövényt és a rózsákat. Ez a legkedvezőbb árú megoldás, de csak a nyugalmi időszakban ültethető: ősszel a lombhullástól a talaj fagyásáig, tavasszal pedig rügyfakadás előtt. A szezonban érkező szabadgyökerű gyümölcsfáinkat itt találjuk.

Földlabdás fa

A fát a gyökérzetét körülvevő földdel együtt emelik ki. A földlabdát jutaszövet, gyakran drótkosár is tartja egyben. Jellemzően így kapjuk a fenyőket, a tujákat és a nagyobb díszfákat. Ültetésük ideje ősszel és kora tavasszal van.

Konténeres fa

A fa cserépben, konténerben nevelkedett, a gyökérzete teljes egészében együtt maradt a közeggel. Elvileg egész évben ültethető, kivéve fagyott talajba és nagy hőségben. A legdrágább forma, cserébe a legkevésbé kényes. A díszfák jelentős része így érkezik.

Így gondozzuk a három típust – összehasonlító táblázat

Az ültetés lépéseit (gödör mérete, tápanyag, ültetési mélység, beiszapolás) korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk. Most azokra a kérdésekre koncentrálunk, amelyek ezen túl szinte mindenkiben felmerülnek.

Melyik fát válasszuk? Tények és tévhitek vásárlás előtt

Tényleg kevésbé biztos, hogy megmarad a szabadgyökerű fa?

Tévhit, ha jól bánunk vele. A szabadgyökerű fa nyugalmi állapotban kerül a földbe, amikor nincs lombja, amit táplálnia kellene. Ha a gyökere friss és nedves, ugyanolyan biztonsággal ered meg, mint a konténeres társa.

Egyetlen igazi ellensége van: a kiszáradás. Néhány óra szélben vagy napon is elég, hogy a finom gyökerek elhaljanak. Ezért vásárlás után azonnal tekerjük nedves zsákba vagy fóliába a gyökérzetet, és ha aznap nem tudunk ültetni, vermeljük el ideiglenesen: ferdén fektessük egy árokba, és takarjuk be a gyökereit földdel.

Egészséges-e a csemete? Ezt egyszerűen ellenőrizhetjük. A gyökér legyen hajlékony, ne törjön, a metszéslapja pedig világos, ne barna. Ha körmünkkel megkarcoljuk a vessző kérgét, alatta zöld réteget kell látnunk.

Érdemes nagyobb fát venni, hogy hamarabb legyen árnyék?

Részben igaz. Az idősebb fa első ránézésre nagyobb, de az átültetés után sokkal tovább „áll”. Kiásáskor a gyökérzetének nagyobb hányada marad a földben, így évekig tart, míg pótolja. Egy ökölszabály szerint minden 2–3 centi törzsátmérő nagyjából egy év lassabb növekedést jelent az ültetés után.

A fiatalabb, kisebb fa gyorsabban begyökeresedik, és néhány év alatt sokszor beéri, sőt le is hagyja a nagyobb példányt. Ha gyorsan kell az árnyék vagy a takarás, válasszunk konténeres vagy földlabdás nagyobb fát, de számoljunk a gondosabb öntözéssel.

Konténeres fát bármikor ültethetünk?

Részben igaz. Technikailag igen, hiszen a gyökérzet nem sérül. A nyári kánikulában ültetett fa azonban hetekig napi öntözést igényel, és könnyen megperzselődik. A fagyott talajba pedig nem tudunk rendesen ültetni. Az ideális időszak a konténeres fáknak is az ősz és a tavasz.

Ültetés előtt és közben: amit a gyökérrel kezdenünk kell

Kell-e metszeni a gyökeret ültetés előtt?

Kell, de csak a sérült részeket. Szabadgyökerű fánál éles metszőollóval vágjuk vissza az összetört, elszakadt, elszáradt gyökérvégeket egészséges részig. Ez a „gyökérfrissítés”, ami a friss vágási felületeken serkenti az új hajszálgyökerek képződését. Az ép, egészséges gyökereket viszont ne kurtítsuk meg, mert minden egyes gyökér a fa vízellátását szolgálja. Egy jó metszőolló itt is sokat számít: a roncsoló, tompa penge sebet ejt, az éles tiszta vágást ad.

Áztatás után régi, bevált fogás az „iszapolás”: a gyökereket agyagos földből és vízből kevert sűrű pépbe mártjuk. Ez a vékony réteg ültetésig védi a gyökeret a kiszáradástól, és segít, hogy szorosan érintkezzen a talajjal.

Földlabdás fánál a gyökérhez nem nyúlunk. Konténeresnél csak akkor, ha körbetekeredett (erről lentebb).

Le kell venni a jutát és a hálót a földlabdáról?

Nem minden esetben. A műanyag hálót és a műszálas zsákot mindenképp távolítsuk el, mert nem bomlik le, és évek múlva elfojthatja a gyökereket. A natúr juta idővel lebomlik a talajban. Ültetés után elég, ha a felső részét kibontjuk és lehajtjuk, vagy levágjuk, hogy ne álljon ki a földből, mert kanócként szívná ki a vizet a labdából.

A drótkosarat akkor távolítsuk el, amikor a fa már a gödörben, a végleges helyén áll. Ha korábban, a gödör szélén szedjük le, a labda mozgatás közben szétesne, és vele a finom gyökerek is leszakadnának. Helyre igazítás után csípjük el a drótot, és húzzuk ki az oldalait, amennyire a labda engedi. Az alját nyugodtan hagyjuk a gödör fenekén, ha a fa alól nem tudjuk kiszedni. Ha a labda laza, morzsálódó, elég a kosár felső felét eltávolítani, a többit kezeletlen drótnál idővel lebontja a talaj. Magát a földlabdát soha ne bontsuk szét.

Mit kezdjünk a konténerben körbetekeredett gyökerekkel?

Tévhit, hogy jobb békén hagyni őket. Ha a fa túl sokáig állt a konténerben, a gyökerei körbe-körbe futnak a cserép falán. Ha így ültetjük el, gyakran a kertben is körben nőnek tovább, és a fa nem gyökerezik ki rendesen.

Ilyenkor ujjainkkal óvatosan lazítsuk fel a gyökérlabda szélét. Ha nagyon tömör, éles késsel ejtsünk rajta 3–4 függőleges, 1–2 centis bevágást. Ez elsőre durvának tűnik, de a vágások mentén friss, kifelé törő gyökerek indulnak.

Töltsük meg a gödröt virágfölddel, hogy jobban érezze magát a fa?

Nem mindig jó megoldás. Ha a gödör földjét teljesen lecseréljük laza virágföldre, különösen kötött, agyagos talajban, „virágcserép-hatás” alakul ki. A víz megáll a laza anyagban, a gyökerek pedig nem akarnak kilépni a kényelmes gödörből a nehezebb kerti talajba.

Jobb, ha a kiásott földet javítjuk fel! Legfeljebb egyharmad résznyi érett komposzttal vagy trágyával keverjük, és ezzel töltjük vissza. Így a fa már az elején hozzászokik ahhoz a talajhoz, amelyben élni fog. Vízmegtartó, talajjavító adalékként a gyökéritató is bekeverhető.

Baj, ha mélyebbre ültetjük a fát?

Igen. A túl mélyre ültetett fánál a gyökérnyak, ahol a törzs a gyökérbe megy át, a nedves talajban befülledhet, rothadhat. Oltott gyümölcsfánál ennél is nagyobb a gond: ha az oltási hely a föld alá kerül, a nemes rész saját gyökeret ereszthet. Ilyenkor elvész az alany hatása, például a törpésítő alanyon nevelt fa megnő.

Az oltási forradás maradjon 4–5 centivel a talajszint felett, és számoljunk vele, hogy a frissen visszatöltött föld még ülepedik.

Trágya, komposzt, tápanyag – mit kér a frissen ültetett fa?

Megégeti a trágya a fa gyökerét?

Igen, ha friss. A friss istállótrágyában sok az ammónia és az oldott só, ezek közvetlenül a gyökérhez érve valóban „megperzselik”, elpusztítják a finom gyökereket. Ezért a gödörbe csak érett, legalább féléves, morzsalékos, már szinte szagtalan trágyát tegyünk, vagy kész, kezelt trágyát, például Sunin szarvasmarhatrágyát.

A másik szabály: a trágyát mindig takarjuk be 5–10 centi jó földdel, hogy a gyökér ne közvetlenül abba kerüljön. A gyökerek később maguk nőnek le a tápanyagért.

Minek trágya ősszel, ha a fa télen úgysem veszi fel?

Igaz, hogy a nyugalmi állapotban lévő fa télen alig vesz fel tápanyagot. Két dolgot azonban érdemes tudni.

Először: a gyökerek ősszel, a lombhullás után sem állnak le. Amíg a talaj hőmérséklete néhány fok fölött van, lassan tovább növekednek. Ezért jó az őszi ültetés.

Másodszor: az érett trágya vagy komposzt lassan bomlik, és tavaszra, a rügyfakadás idejére válik igazán felvehetővé. Pont akkor, amikor a fának a legnagyobb szüksége van rá. Közben pedig javítja a talaj szerkezetét, vízháztartását és talajéletét. Az őszi szerves trágya tehát nem a télnek szól, hanem a tavasznak.

Adjunk műtrágyát ültetéskor, hogy gyorsabban induljon?

Tévhit, ősszel különösen. Az őszi nitrogénadag kifejezetten káros. Ha még meleg az idő, puha, be nem érő hajtásokra ösztönözheti a fát, amelyek az első fagyban elfagynak. Ráadásul a téli csapadék nagy részét úgyis kimossa. A tömény műtrágya a friss trágyához hasonlóan a gyökereket is perzselheti.

Ősszel elég a szerves trágya a gödör aljára. Műtrágyát legkorábban tavasszal adjunk, amikor a fa már elindult. Az örökzöldeknek és fenyőknek például márciusban jó választás egy kifejezetten nekik készült örökzöld- és fatrágya.

Segít a mikorrhiza a megeredésben?

Igen. A mikorrhizagombák a gyökerekkel együttműködve megnövelik azt a felületet, amelyen a növény vizet és tápanyagot vesz fel. Leginkább gyenge, bolygatott vagy újonnan feltöltött talajban számít. Ültetéskor közvetlenül a gyökerekhez kell szórni, például egy mikorrhizás biostimulánst. Jó kiegészítés, de a helyes ültetést, öntözést és mulcsozást nem pótolja.

Hogyan vészeli át a telet az ősszel ültetett fa?

Megfagyhat az ősszel ültetett fa gyökere?

Többnyire tévhit. A gyökerek valóban kevésbé fagytűrők, mint a vesszők, de a talaj kiváló szigetelő. Átlagos magyarországi télen a fagy csak a felső réteget éri el, és ott sem tartósan, a fa gyökérzete pedig mélyebben van. A talajtakaró mulcs vagy a hó tovább csökkenti a kockázatot.

Két helyzetben kell figyelnünk. Az egyik a cserépben, dézsában maradó fa: ott a gyökérlabdát minden oldalról éri a hideg, ezért a dézsát érdemes betekerni vagy védett helyre vinni. A másik a fagyérzékenyebb fajok, például a füge vagy a selyemakác első tele: ezeknél ültetés után vastagabb mulccsal és a tő takarásával segítsünk.

Fagyott talajba ne ültessünk. Ha viszont az elültetett fára fagy jön, az nem baj. Tavasszal érdemes ellenőrizni, hogy a fagy nem emelte-e meg a fát, és ha kell, tapossuk vissza a földet a töve körül.

Kell-e öntözni ősszel és télen?

Kell, és ezt sokan elfelejtik. Az „ősszel úgyis esik” egyre kevésbé igaz: az utóbbi évek ősze gyakran száraz. A beiszapolás (20–30 liter) után is figyeljük a talajt, és ha két hétig nincs számottevő eső, öntözzünk újra alaposan, egészen a talaj fagyásáig. Télen enyhe, száraz időszakban, fagymentes napon, délelőtt szintén adhatunk vizet.

Ez különösen az örökzöldeknek fontos, mert ők télen is párologtatnak a leveleiken keresztül.

Kell-e védeni a fiatal fa törzsét?

Kell. A fiatal fa vékony kérge három veszélynek van kitéve.

Vadrágás: a nyúl hó idején rágja a kérget, az őz pedig a törzshöz dörzsöli az agancsát. Egy olcsó fatörzsvédő háló mindkettő ellen véd. Ha a pocok is gond, engedjük a háló alját pár centire a földbe.

Fagylécesedés: a téli napsütés nappal felmelegíti a sötét kérget, éjjel pedig hirtelen lehűl, ettől a kéreg felreped. Ez ellen a hagyományos meszelés a leghatékonyabb. Késő ősszel kenjük be a törzset és a vázágak alját mésztejjel, a fehér szín visszaveri a napfényt.

Pocok: télen a mulcs alatt bújik meg, és a gyökérnyakat rágja. Ezért a talajtakarót ne húzzuk a törzshöz (lásd lentebb).

Az örökzöldeket is nyugodtan ültethetjük késő ősszel?

Igen,de csak ha nagyon körültekintőek vagyunk. A lombhullató fák ősszel már nem párologtatnak, az örökzöldek viszont igen. Ha későn ültetjük őket, nincs idejük begyökeresedni, mielőtt a talaj megfagy. Télen pedig a fagyott földből nem tudnak vizet felvenni, miközben a nap és a szél szárítja a lombjukat. Ez a téli kiszáradás okozza a tavasszal barnuló tujákat, fenyőket.

A tűlevelűeknek és örökzöldeknek a kora ősz (szeptember–október) az ideális. Ha később ültetünk, gondoskodjunk a téli öntözésről, és a szeles, napos helyen álló fiatal példányokat takarjuk juta növénytakaró zsákkal vagy fátyolfóliával.

Karó, mulcs, metszés - a gondozás alapjai

Ki kell-e karózni a fát, és meddig maradjon a karó?

Ki kell karózni, de nem örökre. A frissen ültetett fát karózzuk ki, hogy a szél ne mozgassa ki a gyökereit a földből. Szabadgyökerű fánál ez kötelező. Néhány gyakorlati szabály:

• A karót még a fa behelyezése előtt verjük le a gödörbe, így nem sértjük meg a gyökereket. A karó az uralkodó szél felőli oldalra kerüljön, nálunk ez legtöbbször az északnyugati.
• Földlabdás fánál ne a labdán keresztül verjük, hanem ferdén, vagy két-három karóval a labdán kívül.
• A karó teteje a korona alatt végződjön, különben a szél a koronát a karóhoz dörzsöli.
• Kötéshez puha, rugalmas anyagot használjunk (fakötöző szalag, gumi, juta), ne drótot. Nyolcas alakban kössük, hogy a karó ne érjen a törzshöz.
• A kötést minden ősszel ellenőrizzük, lazítsunk rajta, hogy ne vágjon bele a vastagodó törzsbe.

A fa törzse a szél mozgatásától erősödik és vastagszik, ezért 1–2 év után, amikor a fa stabilan áll, a karót vegyük el. Kivétel: a gyenge növekedésű, törpésítő alanyon nevelt almafák gyökérzete egész életükben gyenge, ezeknek tartós támasz kell.

Minél vastagabb a mulcs, annál jobb?

Tévhit. A fa körüli talajtakarás az egyik legjobb dolog, amit tehetünk. Megőrzi a nedvességet, kiegyenlíti a talajhőmérsékletet, és visszaszorítja a gyomokat. A túlzásba vitt mulcs viszont árt.

Az ideális réteg 5–8 centi vastag, legalább a gödör méretében terítve. A törzstől hagyjunk 5–10 centi szabad részt. A törzshöz feltornyozott „mulcsvulkán” alatt a kéreg befülled, rothad, és télen a pockok is szívesen bújnak meg benne. Erre a célra a közepes szemcséjű vörös fenyőkéreg kiváló.

Mikor metsszük a frissen ültetett gyümölcsfát?

Tévhit, hogy ősszel, ültetéskor kell visszavágni. Az ősszel ültetett gyümölcsfánál ültetéskor csak a sérült, törött ágakat vágjuk le. A koronaalakító visszametszést hagyjuk tavaszra, rügyfakadás előtt. Ha ősszel kurtítjuk meg a vesszőket, a vágási felület télen visszaszáradhat, visszafagyhat, és pont a legfontosabb rügyeket veszíthetjük el. Tavasszal, a fagyok elmúltával már pontosan látjuk, mit kell levágnunk.

A gyümölcsfajok metszési ideje nem egyforma:

A nagyobb, 1–2 centinél vastagabb vágási felületeket kenjük be méhviaszos fasebkezelővel, hogy a seb ne száradjon ki, és ne jusson bele kórokozó.

Mire figyeljünk tavasszal és az első évben?

Nem hajtott ki a fa – elpusztult?

Gyakran tévhit. A szabadgyökerű fák sokszor 2–4 héttel később hajtanak, mint a már beállt példányok, hiszen előbb a gyökérzetüket kell rendbe hozniuk. Vannak eleve későn ébredő fajok is: a selyemakác például sokszor csak május végén bont levelet.

Mielőtt lemondanánk a fáról, végezzük el a karcpróbát. Körmünkkel vagy késsel kaparjunk meg egy kis felületet a vesszőn. Ha alatta zöld, nedves réteget találunk, a fa él, csak türelem kell. Ha barna és száraz, haladjunk lefelé a törzsön. Ahol zöld, onnan még kihajthat. Június közepéig mindenképp várjunk, mielőtt kiássuk.

Mennyit és milyen gyakran öntözzük az első nyáron?

Tévhit, hogy a kevés, de rendszeres öntözés a jó. A napi pár deci víz csak a talaj felszínét nedvesíti, a gyökér pedig ott marad a felszín közelében, ahol a legkiszolgáltatottabb.

Az első nyáron inkább ritkábban, de alaposan öntözzünk. Hetente egyszer-kétszer fánként 20–30 litert adjunk, kánikulában gyakrabban. A beiszapoláskor kialakított tányérba öntsük a vizet, hogy ne folyjon el. Az öntözés szükségességét egyszerűen ellenőrizhetjük: ha ujjunkkal 5–10 centi mélyen a talaj száraz, ideje locsolni.

Hagyjuk meg az első termést?

Részben. Előfordul, hogy a fiatal gyümölcsfa már az első tavaszon virágba borul. Ez jó jel, de a termés nevelése sok energiát von el a gyökeresedéstől. Ha a fa gyengén hajt, csipkedjük le a virágok vagy az apró termések nagy részét. Az első évben a cél a jó gyökérzet és az erős váz, a bőséges termés ráér a következő években.

Három dolog, amin a fa megeredése tényleg múlik

Ha a sok kérdés közül csak hármat jegyzünk meg, legyen ez a három.

• Ne hagyjuk kiszáradni. Se a szabadgyökerű fa gyökerét ültetés előtt, se a talajt az első évben, a tél sem kivétel.
• Ne ültessük túl mélyre, és ne fojtsuk mulccsal vagy szoros kötözővel.
• Legyünk türelmesek. A trágya tavasszal hat, a fa később hajt ki, a gyümölcs pedig ráér.

A szezonban a szabadgyökerű gyümölcsfák, a díszfák és az örökzöldek széles választékával várunk a webáruházban és a váci kertészetünkben is. Ha bizonytalanok vagyunk a fajtaválasztásban vagy az ültetésben, kérdezzük bátran a kollégákat!