A 7 leggyakoribb komposztálási hiba és megoldásuk

Túl nedves a komposzt

A túl nedves komposzt az egyik leggyakoribb probléma. Amikor kinyitjuk a komposztálót, kellemetlen, rothadó szag csap meg minket, és a tömeg nyálkás.

Ez azért történik, mert a víz kiszorítja a levegőt, és így aerob mikroorganizmusok, amik oxigénnel dolgoznak, nem tudnak működni. Helyettük anaerob baktériumok veszik át a munkát, amik metánt és kénvegyületeket termelnek. Innen jön a bűz.

Túl sok eső, túl sok friss konyhai hulladék vagy rossz vízelvezetés okozhatja ezt. Ha a komposztunk tele van friss gyümölccsel, zöldséggel vagy fűvel, és közben esik az eső, gyorsan túlnedvesedik.

Megoldáskánt leverjünk bele száraz anyagokat, például leveleket, fűrészport, aprított papírt vagy kartont. Forgassuk át alaposan, hogy levegőt keverjünk bele. Ha esős az időjárás, takarjuk le a komposztot ponyvával vagy fedéllel. A jó komposztnak olyan nedvesnek kell lennie, hogy ha markunkba vesszük és összeszorítjuk, csak pár csepp víz jöjjön ki belőle.

Túl száraz a komposzt

A másik véglet is problémás. Ha a komposzt túl száraz, egyszerűen nem történik benne semmi. Az anyagok ott hevernek hónapokig változatlan formában.

A mikroorganizmusoknak vízre van szükségük a metabolizmusukhoz. Víz nélkül nem tudnak dolgozni, még ha van is levegő és megfelelő tápanyag. A száraz komposzt szinte hibernálódik, a biológiai folyamatok leállnak.

Ez főleg nyáron, forró időben fordul elő, vagy ha csak száraz anyagokat teszünk bele, mint levelek vagy fűrészpor.

Öntözzük meg a komposztot, de ne árasszuk el. Öntözőkannával lassan locsoljuk át rétegről rétegre, miközben keverünk. Adjunk hozzá friss, nedves anyagokat is, mint zöldség- vagy gyümölcsmaradványok. Ha rendszeresen száraz marad, öntözzük meg hetente egyszer.

Rossz a szén-nitrogén arány

Ha túl sok szentartalmú anyagot teszünk a komposztba, vagyis sok száraz levelet, fűrészport vagy papírt, a komposzt hideg marad és lassan bomlik. Ha túl sok nitrogént adunk hozzá friss fű vagy zöldség formájában, ammóniaszag lesz, és túlmelegszik.

Az optimális arány körülbelül 25-30 rész szén és 1 rész nitrogén. Ezt nem kell pontosan mérnünk, de fontos megérteni az alapelvet. A barnák (száraz levelek, papír, fa) adják a szenet. A zöldek (friss fű, zöldség, trágya) adják a nitrogént.

Váltogassuk a rétegeket. Egy adag friss fű után tegyünk száraz leveleket. Egy adag konyhai hulladék után adjunk hozzá aprított karton vagy papírt. Ha hideg a komposzt és lassan bomlik, adjunk hozzá több zöldet. Ha büdös és túl forró, adjunk hozzá több barnát.

Túl nagy darabok, nincs felaprítva az anyag

Az ágak, vastag szárú növények, egészben bedobott zöldségek vagy nagy gyökerek évekig ott hevernek a komposztban. Nem bomlanak el, csak útban vannak, amikor forgatni szeretnénk.

A mikroorganizmusok csak a felületről tudják lebontani az anyagot. Minél nagyobb a darab, annál kisebb a felülete arányosan a tömegéhez képest. Egy nagy káposztatörzs belseje évekig érintetlen marad, miközben kívül már bomlik. A vastag ágak még ennél is lassabbak, mert a fa cellulózban és ligninben gazdag, ami nehezen lebontható.

Aprítsuk fel az anyagokat 5-10 centis darabokra. A levágott növényrészeket, zöldségeket vágjuk kisebbre. Az ágakat vágjuk kisebb darabokra, vagy használjunk ágaprítót. A nagyobb felület gyorsabb lebomlást eredményez.

Ha nincs ágaprítónk, a vékonyabb ágakat kézzel is összetörhetjük. Érdemes egy kisebb kést vagy metszőollót tartani a komposzt mellett, hogy azonnal feldaraboljuk a nagyobb darabokat, mielőtt beledobjuk őket.

Túl kicsi a kupac

Egy kis komposztkupac gyorsan elveszíti a hőt, és sosem éri el a termofil fázist. Így lassú a lebomlás, a gyommagvak és kórokozók túlélhetik a folyamatot, és nem lesz jó minőségű a komposzt.

A hő a mikrobiológiai aktivitásból származik. Egy kis kupacban kevés mikroorganizmus dolgozik, és amit termelnek, azt gyorsan elveszíti a környezet felé. Minél nagyobb a kupac, annál jobb a hőszigetelés, és annál tovább marad meleg a belseje.

A minimum méret körülbelül 1x1x1 méter. Ennél kisebb kupac ritkán melegszik fel rendesen. Ha nem áll rendelkezésünkre ennyi komposztálnivaló egyszerre, gyűjtsük külön helyen, és csak akkor kezdjünk új kupacot, amikor elég anyagunk van.

Ha van helyünk, építsünk nagyobb kupacot, akár 1,5x1,5x1,5 métert is. Ha komposztálóládát használunk, válasszunk legalább 300-400 literes méretet. Télen a nagyobb kupac különösen fontos, mert jobban tartja a hőt, és tovább dolgoznak benne a mikroorganizmusok.

Nem keverjük, nem forgatjuk

Egy statikus, soha nem kevert komposzt lassú, egyenetlen és gyakran anaerob részeket tartalmaz. A kupac alja tömött, levegőtlen lesz, miközben a teteje száraz marad.

A keverés levegőt juttat a mikroorganizmusokhoz, egyenletessé teszi a nedvességet és a hőmérsékletet, és felgyorsítja a lebontást. A forgatás során a külső, hidegebb részek bekerülnek a meleg belsőbe, és megfordítva.

Forgassuk át a komposztot 2-3 hetente, különösen az aktív fázisokban. Használjunk komposztvillát vagy lapátot, és keverjük át alaposan. Ha komposztálóládánk van, vegyük ki az anyagot, és rakjuk vissza rétegek keverésével. Ha túl nagy munka, legalább bökdössük meg alaposan egy bottal, hogy lyukakat csináljunk benne.

Van, aki két kupacot komposztálóládát tart, és egyik héten az egyikből a másikba rakja át az anyagot. Ez biztosítja a rendszeres keverést és levegőztetést.

Rossz anyagokat teszünk bele

Vannak olyan anyagok, amik lassítják vagy tönkreteszik a komposztot. Húsmaradék, csont, zsír vagy tejtermékek csak vonzzák a kártevőket. Beteg növényrészek kórokozókat terjeszthetnek. Gyommagvak túlélhetik a folyamatot, és később a kertünkben csíráznak.

A húsmaradék és zsír anaerob lebomlást indít, mert oxigénigényes a lebontásuk. Emellett rágcsálókat, macskákat és más állatokat vonz. A beteg növényrészek, például paradicsom- vagy burgonyabetegség nyomait viselő levelek, tartalmazhatnak olyan kórokozókat, amik túlélik még a termofil fázist is. A gyommagvak egy része szintén ellenálló, és 60 fok alatt is csírázóképes marad.

Húst, csontot, zsírt, tejtermékeket ne tegyünk a komposztba. Ha van, használjunk bokashi rendszert vagy zárt komposztálót ezekhez. (A bokashi egy japán eredetű komposztálási módszer, ami anaerob fermentációval működik. Lényege, hogy egy zárt vödörben speciális mikroorganizmusok - főleg tejsavbaktériumok - segítségével erjesztjük a konyhai hulladékot, beleértve a húst, halat, tejtermékeket és zsírt is.)

A beteg növényrészeket, különösen paradicsom-, burgonya- vagy paprikabetegséggel fertőzötteket, tegyük a kommunális hulladékba. A nehezen irtható gyomok magjait és gyökereit, mint a tarackbúza gyökértörzsét, szintén kerüljük. Konyhai hulladékból csak növényi eredetű anyagokat használjunk, de a kávézacc és az összetört tojáshéj kis mennyiségben kifejezetten hasznos a komposztban.

Ha elkerüljük ezeket a gyakori hibákat, gyorsabb, szagmentes és jobb minőségű komposztot kapunk.

Néha egyszerűen türelem kell, mert a természetes folyamatok időt igényelnek. De ha hónapok óta nem történik semmi, vagy kellemetlen szagot érzünk, érdemes megnézni, hogy melyik hibát követjük el. Ha szeretnénk gyorsítani a folyamatot, használhatunk komposztgyorsítót, ami mikroorganizmusokat és enzimeket tartalmaz, és aktiválja a lebontást még nehezebb körülmények között is.