Indiánbanán - egzotikus gyümölcs, ami nálunk is megterem
Sokan először hallanak róla, mások már évek óta kísérleteznek vele. Az indiánbanán, vagy pawpaw egy különleges gyümölcstermő többtörzsű cserje, ami egyre több hazai kertben jelenik meg. Íze igazi egzotikus gyümölcs kavalkád, könnyen termeszthető, ellenálló növény, amit bátran ajánlunk minden kezdő és profi kertésznek.
Az indiánbanán (Asimina triloba) eredeti hazája Észak-Amerika keleti és középső része. Az Egyesült Államok északi, mérsékelt erdőségeiből származik, és az amerikai indiánoknak köszönhető a pawpaw elterjedése, a keleti partvidéktől, Kansastól, Texastól a Nagy-tavakig. Kövület bizonyítja, hogy a pawpaw őshonos az USA-ban.
A növény az annónafélék családjába tartozik, és igazán egzotikus rokonai vannak - távoli rokona a csirimojónak (cherimoya), a tüskés annónának (soursop) és más trópusi gyümölcsöknek. Trópusi származása ellenére kifejezetten hidegtűrő, akár -30 fokig is télálló.
Miért kedveli egyre több kertész az indiánbanánt?
Az indiánbanán különleges helyet foglal el a gyümölcstermők között. Kártevője nincs, permetezést nem igényel, ezért biogyümölcsként is termeszthető. Ez már önmagában óriási előny a mai világban, amikor egyre tudatosabbak vagyunk a kertészeti vegyszerek használatával kapcsolatban.
Másik nagy előnye a késői virágzás. Különlegesen jó tulajdonsága, hogy későn hajt és virágzik, ezért biztonsággal hoz termést. Az áprilisi fagyok, amelyek gyakran tönkreteszik a hagyományos gyümölcsfák virágait, az indiánbanánt nem érintik.
Díszértéke is kiemelkedő. A sötétzöld, ovális-hosszúkás lekonyuló levelek 30 cm hosszúra is megnőnek, ez különleges trópusi hangulatot árasztó külsőt ad a fának. Ősszel a levelek gyönyörű sárgára színeződnek.
A gyümölcs, amiért érdemes várni
Az indiánbanán gyümölcse valóban egyedülálló élmény. A pawpaw súlya 140-450 gramm, hossza 7,5-15 cm. Nagyméretű tojásdad formájú, zöldes héjú, nagyon ízletes, banános, mangós krémes tejsodóra emlékeztető ízű, kevés, de nagy magot tartalmazó, sárga húsú termése van.
A gyümölcs általában augusztus környékén kezd el beérni, kb. 1 hónapon át szedhető. Az érett gyümölcs gyorsan romlik, ezért tegyük hűtőbe, így több hétig is eltartható. A héja nem ehető, hámozás után kettévágva kell a gyümölcsöt fogyasztani, miután eltávolítottuk a nagyobb magokat.
A termesztés alapjai
Az indiánbanán termesztése nem olyan bonyolult, mint sokan gondolnák. A magyar éghajlati viszonyok között remekül megél, így bármelyik hazai kertbe bátran lehet telepíteni.
A legjobb tápanyagdús, de jó vízelvezetésű talaj, mely kissé savas (pH 5-7). A kötött, rossz vízelvezetésű, szikes-lúgos talajokat kerülni kell.
A fiatal, frissen ültetett példányok nagyon érzékenyek az erős, tűző napsütésre, ezért az első két évben gondoskodjon növénye árnyékolásáról. A szépen begyökeresedett, idősebb indián banán már több napfényt igényel.
Az indiánbanánnak rendszeres öntözésre van szüksége a növekedési időszakban. A talajt nedvesen kell tartani, de kerüljük a pangó vizet.
Általában csekély metszést igényel, de el kell távolítani az elhalt, sérült, vagy rossz irányba növő ágakat. A növény hajlamos sarjadásra, gyakran gyökérsarjakat fejleszt néhányszor 30cm-re a törzstől, ezeket érdemes kontrollálni.
Az indiánbanán egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a legtöbb nem önporzó, bár virágai hímnősek, ezért 2 genetikailag különböző fát szükséges ültetni ahhoz, hogy gyümölcsöt hozzan.
További kihívás, hogy a rovarok nem szívesen mennek az Asimina triloba fa közelébe, mert a virágának látványos, de nem igazán kellemes az illata, így be kell segítenünk a porzásnál ha termést szeretnénk. Virágzáskor kis ecsettel a már érett portokú virágokból virágport viszünk át a még éretlen portokú virágok bibéjére.
A fiatal növényeknek különös figyelmet kell szentelni az első években - árnyékolás és rendszeres öntözés elengedhetetlen.
A türelem meghozza gyümölcsét
Az indiánbanánnal türelmesnek kell lenni, de nem annyira, mint sokan gondolják. A pawpaw sokáig él, és huszonöt-harminc éves korban hozza a legtöbb gyümölcsöt, de az oltványok már 3-4 éves korukban teremhetnek, míg a magoncok általában 5-7 év után hozzák az első termést.
A várakozás megéri. Az indiánbanán egy olyan különlegességet hoz a kertbe, amit máshol nem találunk meg. Egzotikus íze, díszértéke és a gondozás egyszerűsége miatt egyre több kertész fedezi fel magának ezt a növényt.
A hangakertészet ajánlja
Kínálatunkból az Indián banán – Asimina triloba egy kiváló választás azoknak, akik szeretnének belekóstolni ebbe a különleges gyümölcsterbe. Ez a 2,5-3 méteres magasságot elérő, bokros habitusú növény teljesen télálló és kártevőmentes.
Különösen mutatósak a nagy, 30 cm hosszú levelei, amelyek trópusi hangulatot árasztanak. A barnásbíbor virágok tavasszal egyedülálló látványt nyújtanak, míg az augusztus-októberi éréskor 20-40 dekás gyümölcsöket szürethelünk.
A növény semleges vagy enyhén savas talajt igényel, fiatal korban árnyékolást, később napos helyet kedvel. Fontos tudni, hogy terméshez két genetikailag különböző példány szükséges, ezért érdemes párban ültetni vagy egy oltvánnyal és egy magonccal kombinálni.
Az indiánbanán nem csak gyümölcstermő, hanem díszfaként is kiváló. Különleges megjelenésével és problémamentes gondozásával ideális választás azoknak, akik valami újat szeretnének kipróbálni a kertjükben.
