A tiszafák elegáns, sötétzöld lombjukkal és formázhatóságukkal a klasszikus kertek kedvelt örökzöldjei. Fontos tudni, hogy a növény minden része mérgező, így kisgyermekes kertekbe, óvodák vagy kutyás háztartások közelébe nem ajánlott.
A tiszafa (Taxus baccata) az egyik legnemesebb megjelenésű örökzöld díszcserje, melyet évszázadok óta ültetnek formális kertekbe, temetőkbe, kastélyparkokba és előkelő díszkertekbe. Sűrű, sötétzöld lombja időtlen eleganciát kölcsönöz, és jól formálható, így alakfaként, nyírott sövényként vagy szoliterként is kiválóan alkalmazható.
A tiszafa lassú növekedésű, hosszú életű növény, amely napos és árnyékos helyen egyaránt megél. Talajban nem válogatós, de a jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag talajokat részesíti előnyben. A metszést jól tűri, így formára alakítása egyszerű, akár évi egy-két alkalommal is elég visszavágni.
Fontos kiemelni, hogy a tiszafa minden része, különösen a mag és a tűlevelek, erősen mérgezőek. Ezért nem ajánlott olyan kertekbe ültetni, ahol kisgyermekek, háziállatok vagy legelésző állatok vannak jelen. Ennek ellenére a tiszafa értékes dísznövény marad, hiszen szívós, kevés gondozást igénylő, ugyanakkor rendkívül látványos és elegáns megjelenésű örökzöld.
