Lutea császárkorona

Az alapfaj Elő-Ázsiában, Iránban és a Nyugat-Himalája területén őshonos, hagymás évelő.

Széles lándzsás, fényes, világoszöld levelei közül magasra emelkedik zöld leveli közül magasra emelkedik zöld levélüstök koronázta virágszára.
A levélüstök alatt csüngő virágok narancsszínűek. Robusztus szárának alsó része leveles, felső része kopasz.
A szirmok tövében nektáriumok csalogatják a méheket.

Széltől védett helyre, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajba ültessük. Erősen szeles helyen célszerű karózni.
Szegélyágyakba, vagy szoliternek is kiváló, dekoratív, feltűnő növény. Kisebb csoportokba telepítve, örökzöldek előterében érvényesül legjobban.

A növény áttelelő része télen a szabadban, helyén hagyható, a hagymát, gumót stb. nem szükséges ősszel felszedni.
Amennyiben az áttelelt növényállomány túlságosan elsűrűsödött, szétosztásuk, felújításuk, átültetésük a nyári hónapokban végezhető.
Ássuk ki a növényeket lombjuk leszáradásakor vagy közvetlenül utána. A szétválasztás, osztályozás után a visszaültetése szánt hagymák, gumók esetleges sebeit hagyjuk szellős, hűvös helyen beszáradni.
Ezután, még a nyár végén vagy kora ősszel, ültessük el őket, hogy a telet már a jól begyökeresedve várhassák.